Szociológiai tény, hogy a 90-es évek elején Magyarországon lezajlott társadalmi és gazdasági változások bizonyos társadalmi csoportokat kedvező helyzetbe, másokat épp ellenkezőleg, hátrányos helyzetbe hoztak. Bár széles körben elterjedt az a nézet, hogy a fiatalok a rendszerváltás vesztesei közé kerültek, 18 év távlatából és az empirikus adatok fényében inkább az látszik, hogy a fiatalok élethelyzetére és kilátásaira – bármit is értsünk e csoport alatt – rendkívül differenciáltan hatott a posztszocialista átalakulás. Mára nyilvánvalóvá vált az átalakulással járó társadalmi dezintegráció korosztályi hatása, és egyre jobban beazonosítható hogy a fiatalok mely részére az, amely versenyelőnnyel és melyik része társadalmi hátrányokkal terhelt közösségből indul el a felnőtté válás útján. A kialakult társadalmi egyenlőtlenségek új rendszerét módosítja a hagyományos területi egyenlőtlenségek rendszere is.

A generációs sajátosságokon belül a fiatalok szerepét nem kell hangsúlyozni. Felismerte ezt minden eddigi állami politika az elmúlt évtizedekben is, ám korántsem volt azonos a fő motivációs bázis az ifjúsággal való foglalkozásra. A gyermekekről és a fiatalokról való állami gondoskodásnak (ha tetszik ifjúsági szolgáltatásnak) nagy hagyománya van Magyarországon. A pártállami rendszer összeomlásával azonban mindenféle korábbi ifjúságpolitikai gondolkodásmód elavulttá vált, az ifjúságpolitika jelentését, összetevőit, színtereit, ntézmény és eszközrendszerét alapjaiban kellett (volna) újragondolni. Az minden esetre érezhetővé vált a rendszerváltás után, hogy az állam igyekezett kevésbé kontrollálni a fiatalokat és az ideológiai nevelés is radikálisan csökkent a pluralista társadalmi közegben, de ezzel egyidőben a rosszul értelmezett paternalista szerepvállalás nem tűnt el, sőt bizonyos ifjúsági programok tekintetében még erősödött is. Az ezredfordulóra felerősödő regionalizmus folyamatának kibontakozásával egyidőben nyilvánvaló vált, hogy a fiatalokról való állami gondolkodás helyébe a helyi problémamegoldásnak kell lépni, de az is nyilvánvaló vált, hogy mindez meghaladja a helyi közösségek erejét s a területi hátrányok csökkentése nélkül nem is hozhat eredményt egy település sikeres ifjúsági koncepciója. Ráadásul az Európai Uniós csatlakozás is hatással van,  különös lehetőséget adva a fiatalok kezébe.

Mindez komoly kihívást jelent a régió ifjúsági és ifjúságsegítő szervezetei, humán szolgáltató intézményei számára is, különösen a fiatalok esélyegyenlőségének kérdését szem előtt tartva e megváltozott versenyhelyzetben. Az új helyzetre új stratégiával, új fejlesztési, innovációs forgatókönyvekkel kell készülnünk és időszerű, hogy átgondoljuk a fiatalokkal való foglalkozást az Európai Unió régióinak versenyében a posztszocialista viszonyok súlyos öröksége mellett.

Mindezen felismerések együttesen vezettek oda, hogy az Echo Innovációs Műhely 2006-ban létrehozta az ifjúsági szolgáltatásfejlesztő munkacsoportját, mely saját és más kutatóintézetek ifjúságkutatási eredményein alapulva, ágazati és területi szakpolitikai folyamatokat figyelembe véve, az ifjúsági szolgáltatástervezés nemzetközi trendjeihez is igazodva dolgozik különböző elméleti és gyakorlati modellek kifejlesztésén és adaptálásán. A munkacsoport tevékenységét elsősorban különböző pályázati projektek keretén belül valamint célzott szakértői munkákra való felkérés útján fejti ki.

A munkacsoport tevékenységének fókuszai:
- Az ifjúsági információs és tanácsadó irodai szolgáltatások modernizálása
- Az ifjúsági szolgáltatások fenntarthatóságának kérdése
- Települési és térségi ifjúsági cselekvési programok generálása
- Regionális szintű ifjúsági szolgáltatástervezési szakmai dokumentumok készítése
- Az ifjúsági szolgáltatások minőségmenedzsmetjének problémái