Ötletgyár


Ötletgyár

Novemberben elkezdődött az egyik nagy reménnyel várt alprojektünk, az Ötletgyár.
Meghívott vendégeink nagy számban eljöttek, köztük a projekt témájához szorosan és kevésbé kötődő szakértők is voltak.
Jelentős számban képviseltették magukat a velencei Általános Iskola, Speciális Szakiskola és Diákotthon tanárai és gondozói. Mellettük a Fejér Megyei Lakásotthon Hálózat 1. és 2. számú Gyermekotthonából, a Bástya Gyermekszolgálattól, a TEGYESZ-től, az Esélyek Házától és a Nevelési Tanácsadótól érkezettek tisztelték meg részvételükkel véleménycseréül szolgáló fórumunkat.

A találkozó lehetőséget biztosított arra, hogy a különböző foglalkozású (pedagógus, pszichológus, gondozó, projektmenedzser, újságíró) és identitású (önkormányzat, civil szféra, állami intézmények) emberek találkozzanak, elmondják véleményüket a projektről. A motiváltabb, aktívabb résztvevők a bekapcsolódási lehetőséget is mérlegelhették.

A bemutatkozás után mindenki elmondta első benyomását, véleményét a pályázatról.
Ezután következett a projekt egyes elemeinek egyfajta előmonitoringja.
Ennek során a résztvevők négy kiscsoportban dolgozva kigyűjtötték az egyes alprojektekről – KEN, Patrónus-rendszer, Surranópálya, Közbeszéd - a pozitív és negatív véleményeket, a konstruktív javaslatokra összpontosítva.
A kiscsoportok megbeszélései után következett a plenáris megbeszélés, melynek során a résztvevők komoly vitákat folytattak le az egyes projektelemek lehetőségeiről és veszélyeiről.

A továbblépéssel kapcsolatban a következő kérések, megállapítások, tanácsok születtek:
- alapvető szükség van arra, hogy valaki összefogja a megyei-városi kezdeményezéseket, szinergiákat.
- szükséges az erőforrások (humán és anyagi) koncentrációja és a projekt-típusú gondolkodásmód nagyobb programok megvalósítására
- még szélesebb körét hívjuk meg szakembereknek– jogászt, újságírót, menedzser-típusú embert

Szándékunk szerint ez a hálózatos szakemberi együttműködés lehet a projekt során a legjobb eszköze a folyamatkövetésnek. Szeretettel fogadjuk azon szakemberek bekapcsolódási szándékát, akiknek figyelmét felkeltette a program!
Bakos István
projektvezető

 


 


„Civilek a pályán”


A felkérés megtisztelő és felemelő. Önkormányzati intézmény vezetőjeként megoszthatom gondolataimat az érdeklődő olvasóval arról, milyen lehetőségeket látok a civil szervezetek bekapcsolódására működési területünkön. A „pálya” a gyermekvédelem szakterülete. Maga a gyermekvédelem fogalom sokféle tartalmat foglal magába. Tágabb értelmezés szerint beletartoznak mindazon intézkedések, cselekvések, melyek a gyermekek érdekében történnek. Szűkebb értelemben azt az állami és önkormányzati feladatot jelenti, amely a különleges védelemre szoruló gyermekek érdekeit óvja hatósági eszközökkel. Érdemes még azt is tisztázni, mely gyermekek szorulnak különleges védelemre. A főcsoportok az árva, félárva, környezetében veszélyeztetett, vagy nevelhetetlenné vált, az elhagyott vagy bántalmazott gyermekek.

Maradva a szűkebb tartalom mellett, az intézményes gyermekvédelmi szakellátás területén megnyíló lehetőségekről szeretnék a teljesség igénye nélkül gondolatébresztő sorokat írni.

Az állami gyermekvédelem sok évtizedes múltra tekint vissza, s legalább ilyen múltja van a karitatív szervezetek által végzett ezirányú tevékenységnek. Bár a sokszínűség, ill. többszektorúság átmenetileg néhány évtizedre megszűnt, a rendszerváltást követően számos civil szervezet választotta tevékenysége területéül a gyermekvédelmet. A fogadtatás sok esetben fenntartásokkal volt fűszerezve, de az elindult folyamatot ez érdemében nem befolyásolta.

Egy-két kalandortól eltekintve - akik el is tűntek az idő útvesztőjében - az eltelt évek pozitív gyakorlata igazolta létjogosultságukat, s azt, hogy helyes úton járnak. A civil szervezetek által bővül a lehetőségek köre, a mozgástér. Ezt mi magunk is felismertük, egyebek mellett példázza ezt az is, hogy szinte valamennyi intézmény mellett ma már van egy-két jól működő alapítvány vagy egyesület. Igaz ugyan, hogy ezt részben az ott dolgozó szakemberek, részben külső segítők hívták életre. A külső személy, vagy szervezet, minden esetben új színt, hangulatot, új megközelítéseket jelent a problémamegoldásban és a tevékenységben. Talán ezért is fogalmazunk meg fenntartásokat, vagyunk néha túlságosan is óvatosak a közeledésre. Természetesen ennek is megvan az oka: a gyakorló szakember szakmai ismeretei, tapasztalatai már láttatják azokat a korlátokat, amit esetlegesen egy lánglelkű segíteni, tenni akaró személy, szervezet nem érzékelhet. Éppen az a jó, hogy a kívülről érkező segítőt nem korlátozzák a fentiekben írtak. Szabadon szárnyalhat a gondolata, lehetnek vakmerő, szokatlan ötletei, javaslatai. S ha ezen ötletek, javaslatok, elképzelések szinkronba hozhatók a szakmai és jogi normákkal, nyert ügyünk van. Az együttműködés területei ma még nem teljesen kimunkáltak, gyakori, hogy egymás mellett dolgoznak ugyanazon célért, ugyanazon gyermekcsoportokért. Szükséges volna az összefogás, hiszen „mindannyian félszárnyú angyalok vagyunk, de ahhoz, hogy repülni tudjunk, karon kell fognunk egymást”.

Ez a jövő egyik fontos feladata megítélésem szerint. A teljesség igénye nélkül vetek fel olyan tevékenységeket, területeket, ahol lehetőséget látok a civil szervezetek bekapcsolódására. Így

 a gyermekek tehetséggondozása, felzárkóztatása, képességfejlesztése,
 személyiségfejlesztő tréningek, kortárscsoportok segítése,
 a szabadidő hasznos eltöltése, nyaralás, ünnepek,
 drogprevenció és bűnmegelőzés,
 a gyermekek alapvető szükségleteinek kielégítésébe való bekapcsolódás (adományok pl.)
 szakemberek továbbképzése, szupervíziója, tapasztalatcseréje.

Az egykori ENSZ főtitkár, Perez de Cuéllar egy 1989-ben rendezett tanácskozáson a gyermekvédelem tárgyköréhez kapcsolódóan az alábbiakat mondotta:
„Az a mód, ahogyan egy társadalom a gyermekeket kezeli, nemcsak törődésének és együttműködésének fokát jelzi, hanem jól tükrözi az adott társadalom igazságérzetét, jövő iránti elkötelezettségét, valamint azt is, mennyire fontos számára az eljövendő generációk feltételeinek biztosítása, javítása.”

A cél nemes, az út még esetenként járatlan, néha beiktatódik néhány vargabetű is. Mindezzel együtt bizton állítom, a civilekre a pályán szükség van.

Székesfehérvár, 2006. január 18.

Deresné Tanárki Mária
Igazgató
Fejér Megyei TEGYESZ
 

 


 

Miben és hogyan tudnak segíteni a civil szervezetek
a gyermekvédelmi gondoskodásban nevelkedő gyerekeknek?

Várady József tanulmányából idézek pár sort:
„… ezek a csillogó fekete szemű gyerekek nem maguk váltottak belépőjegyet arra az útra, amit úgy hívunk – ÉLET. Ha a szemükbe nézünk, ugyanazt a sugárzást érezzük, ugyanazt olvassuk belőlük: itt vagyok, faragj az évek során EMBERT belőlem.”
Könnyű lenne elintézni annyival, hogy segítsenek embert faragni gyermekeinkből.
De mit, hogyan és miért úgy tegyenek a segítők, ahogy mi kérjük?
Mit segítsek? Miben segíthetek? A kérdésekre a válaszom: nagyon sok mindenben!
De nézzünk néhány dolgot tényszerűen:
Tanulásban – akár iskolai felkészülésben, akár korrepetálásban, a hiányok pótlásában.
Szabadidős programok szervezésében, lebonyolításában – színház-, mozi-, múzeumlátogatás.
Sportrendezvények rendezésében, szervezésében, látogatásában, rendszeres sporttevékenység lehetőségének megteremtésében, ezekre való elkísérésben.
A szünidő, a hétvégék, a fennmaradó délutáni órák tartalmas eltöltésében, egy-egy érdekes, életkornak-érdeklődésnek megfelelő előadás megtartásában, kulturális programok megszervezésében lebonyolításában ( pl.: ünnepekre, versenyekre való készülés, esetleges jelmez, díszlet készítése, tervezése, városi programokra való kísérés).

Egynémely esetben már kaptunk hathatós támogatást, azonban még sok esetben tudnának segítségünkre lenni. Sok lehetőség van bekapcsolódni munkánkba, de kifejezett égető hiányt a következő területeken szenvedünk: a rendszeres sportolási lehetőség, színházlátogatás és saját újság kiadása. Természetesen mindenre a pénzhiány nyomja rá bélyegét.

Van azonban egy fontos szempont a segítségnyújtáshoz: a külső szereplőknek ismerniük kell gyermekeink sajátos helyzetét.
Ők családból kiemelt, hátrányos helyzetű gyermekek, akiket szüleik látogatnak, vagy már születésük óta elhagyott gyermekekként kerültek be a gyermekvédelmi gondoskodás rendszerébe. Nagyon nehéz elfogadniuk, hogy öt felnőtt váltja egymást mindennapjaik során. Az elfogadás, a kötődés nagyon nehezen jön létre, vagy ki sem alakul.
A családból való kiemelés, illetve a szülő általi elhagyás válsághelyzetet teremt a gyermek számára. Komoly veszteséget jelent, mert az érzelmi kötődés akkor is megmarad a szülő iránt, ha bántalmazták, ha nem kapott enni, vagy nem volt tiszta ruhája.
A gyermekből az elszakítás, elhagyás haragot, szomorúságot vált ki, és ezt a vele foglalkozó felnőttre vetíti. Őt teszi felelőssé a fennálló helyzetért.
Meg kell értetnünk velük, hogy az őket ápoló, gondozó, nevelő felnőtt nem akarja átvenni a szülei szerepét! Csak abban az átmeneti időszakban foglalkozik velük, amíg vissza nem kerülhetnek családjukba, illetve nevelő, vagy örökbefogadó szülőkhöz.
Mindennek a megértésében a segítők nagyon sokat tudnak tenni beszélgetések alkalmával. Azonban rontani is tudnak a helyzetünkön, ha elzárkóznak a felnőttekről való beszélgetés elől. Ha azt mondják: „nem rám tartozik, nem tisztem megítélni a munkáját,” akkor valami olyat fejez ki ezzel, hogy nem fontos beszélni róla, átléphető a téma. A gyerek pedig azért kezd erről beszélni, mert foglalkoztatja! A segítő az értő figyelem módszerét alkalmazva támogathatja a gyereket és gondozóját is! Köszönjük, ha ezt megteszi, mert a gyerek érezni fogja, hogy a felnőtt és a gyermek egymáshoz való viszonya nagyon fontos, meghatározó az életében.

A felnőttek a feltétel nélküli szeretet elvét követve nevelik a rájuk bízott gyermekeket. A tettét, nem őt minősítik. Ahhoz, hogy felelősségteljes felnőtté váljon, minden gyermeknek szüksége van a szeretetre. Ez a feltétele biztonságérzetének, és annak, hogy maga is olyan emberré váljon, aki képes szeretetet adni. Ebben is nagyon sokat tudnak tenni a segítők.

Hogyan, mi módon és miért pontosan úgy? Azt hiszem, a módszertan maga is megér egy külön gondolatmenetet, ami azonban szétfeszíti ezen cikk kereteit.

Tisztelettel köszönve segítségüket:

Pink Dezsőné, Kerezsi Ágnes
A Fejér Megyei Gyermekotthon nevelőtanára, csoportvezető nevelő
A pavilon 2. ház

 


 


Integráció az állami gondozott fiatalok körében az egészségfejlesztés terén

Az elmúlt évtizedek gyakorlata alapján az állami gondoskodásban lévő fiatalokat a társadalomtól elszigetelten próbálták nevelni, róluk gondoskodni. Az utóbbi 15 év során ez a stratégia egy lassú változáson esett át. Megjelentek a kis létszámú lakásotthonok, és a nevelőszülői hálózat.
Ebben a változásban a civil szervezetek is részt vettek, és igyekeztek azt elősegíteni. Jómagam még az Alba Caritas Hungarica Alapítvány Rév Szenvedélybeteg segítő Szolgálat munkatársaként kezdtem el foglalkozni problémás viselkedésű, illetve szerhasználó állami gondozott fiatalokkal. Az akkori koncepció még a helybeni orvoslás és probléma-kezelés volt. Időközben rá kellet jönnöm, hogy nem elkerülhető módszer az integrált probléma-megoldás, az integrált fejlesztő programok használata.
Az integráció szó sajnos ma már szlogenné vált, és arra gondol mindenki, hogy ezzel a bűvös szóval, vagy módszerrel minden kezelhető és megváltoztatható. Jómagam ebben nem vagyok olyan biztos. Nagyon fontos az egyéni fejlesztés, a szűk környezet bevonása és persze - a kirekesztés elkerülése miatt - a társadalom szereplőivel való közös programok szervezése.
A kortárssegítő drogprevenciós képzések és programok már több éve működnek Magyarországon. Ezek célcsoportjai azon aktív diákok, akik szívesen segítenének szenvedélybeteg kortársaikon, többet szeretnének tudni a témáról.
Jelenlegi programunk a Zöld Alma Egészségfejlesztő Alapítvány keretein belül ablakot nyitott az állami gondoskodásban élő fiatalok felé. Az első lépést egy nyári tábor jelentette, ahova azokat a 15 – 20 éves korú fiatalokat hívtuk, akik aktívak és/vagy hangadók a Fejér megyei Lakásotthonokban. A cél az volt, hogy bevonjuk őket egy kortárssegítő hálózatba, és rajtuk keresztül segítsünk a lakásotthon fiataljainak, a negatív erőket pozitív irányba terelni.
További terveink között szerepel egy integrált kortárssegítő képzés, és ezt követően hálózat létrehozása, mely már előkészületi fázisában van. Reményeink szerint sikerül egyre több fiatalt bevonni a programjainkba, mely által ők szerves részei lesznek a társadalmi mozgásoknak, fontosnak érezhetik magukat, valamint minden olyan lehetőséghez is hozzájuthatnak, mely az elszigeteltségükből adódik. Kiszakadhatnak az intézményi kötöttségek alól, elkezdhetik tervezni a jövőjüket és részesei lehetnek annak, hogy mások jövőtervezését is segítsék. Saját intézményükben pedig segítői lehetnek egymásnak, másoknak.


Párkányi András – koordinációs igazgató
Zöld Alma Egészségfejlesztő Alapítvány

 


 

 

Oldal nyomtatása